Egyre jobban szeretek Majával lenni. Úgy értve,h amíg újszülött,addig alszik,sír,eszik de mást nem nagyon lehet velük csinálni,mert még nem lát jól,még nem érzi olyan jól magát idekint,még csak szükségletei vannak. Most már (2 hónaposan,19 naposan :)) lát rendesen,ezért lehet hozzá beszélni,mert érdekli,amit mondanak Neki,lehet mosolyogni,mert visszamosolyog,lehet tornáztatni,kicsit masszírozni,mert élvezi. És most már megnyugszik kézben is. Ugye egy,két hónaposan még addig sír a pici,amíg meg nem kapja,amit szeretett volna: nyűgös,éhes,nem tiszta a pelus...,de most már ha sír,akkor gyorsan megölelem, megnyugszik és utána ki lehet szolgálni az igényeit. Egyre inkább érzem úgy,h azért talán nem 8-10 év múlva lesz kistesó,hanem talán KICSIT előbb.
Ma már nem a laktózmentes tápiból adtam Neki,mert szombaton úgy kihányta az egészet,h újra kellett fürdetni és meg kellett mosni a haját. Még jó,h pont ott voltam,mert annyi jött belőle,h simán belefulladhatott volna szegény,mivel orra,szája tele lett. Így először vettük elő az orrszívó porszívót...nem olt oda érte. Ráadásul szeretni sem szereti,mert kiköpködi nagy-nagy vigyorgások,berregések közepedte :D
Utolsó kommentek