Lehet nem a legpozitívabb oldaláról közelítem meg a dolgokat,de úgy írom le szülésünk történetét,ahogy megéltem. Lehet még friss az élmény és ezért van,h néhol negatívnak hatok függetlenül,h ha van olyan,h magálmodott szülés,akkor ez az volt...tankönyvbeillő.
Szombaton (05/02-án) gondoltuk párommal még elmegyünk egyet mozizni,hisz egy ideig úgysem lesz erre lehetőségünk. Hát végül ez is kimaradt,pont készültünk volna,amikor legugoltam,h keressek egy felsőt magamnak és megindultak a dolgok...elfolyt a magzatvizem. Kicsi pánikkal,kicsi izgalommal telve szóltam páromnak,h mozi sztornó. Elkezdtünk lassan-lassan készülgetni, mindenképp az első fájást meg szerettem volna itthon várni,ami kb 1 óra múlva jött is. Ez a későbbiekhez képest persze szinte semmi nem volt,viszont ekkor fogott el a legelső,addig nem ismert félelemhullám,h ez most tényleg komoly,elkezdődött és nem lesz könnyű.
A kórházba kb 5-kor értünk be. Gyors vizsgálat, adatok felvétele. Ezalatt éreztem meg az első komolyabb fájdalmat. Rákötöttek nst-re,és mondta a szülésznő,h 30-40 percet most nézik a fájásokat,aztán előkészítenek. A beöntéstől tartottam,ezért nem örültem,h a vizsgálat alatt röpült az idő. A fájásaim ekkor még rendszertelenek voltak,de a félve várt beöntés (ez mint kiderült egyáltalán nem volt vészes,sőt amennyire lehetett könnyített is a dolgomon,mert a fájások alatti székelési ingert csökkentette) szépen berendszerezte és erősítette is azokat.19:30-kor viszont ennek ellenére a vizsgálat után azt mondta a szülésző,h nem hívja be az orvosomat,mert amúgy is jön reggel és addig szerinte úgysem lesz semmi. Bár tágultam a feje még nagyon magasan volt. Ez kicsit elkeserített,mert a fájások ekkor már nagyon erősen jöttek. Szerencsére Maja nem gondolta,h ennyire elfáraszt engem,valamint próbáltam a fel,alá járkálással gyorsítani a dolgokat,így a következő vizsgálaton 20:30-kor már úgy álltak a dolgok,h mégis szóltak az orvosomnak.
Egy óra múlva meg is érkezett, megvizsgált,majd mondta,h üljek be a kádba,mert a feje még mindig magasan van és a víz sokat segít. A már-már elviselhetetlen fájások idején ez nagyon sokat segített. 22:45-kor itt ért az első tolófájás, így kádból ki,szülőágyra fel,amit nem is tudom,h kiviteleztem,mert a fájások egybefüggőek lettek,arról nem beszélve,h kérdéses módon a szülőágyakhoz jó,h liftet nem mellékelnek olyan magasan vannak. Arra emlékszem,h drága szülésznő törölt meg,amikor kiszáltam a kádból,mert én csak félúton az ágy és a kád között lévő szekrényt voltam képest támasztani.
22:50-kor a szülésznő utasításai alapján csináltunk pár próbanyomást (őszintén nem is mertem erősen nyomni,mert már itt éreztem enyhe nyomásra,h szétfeszülők belül),majd jöttek a "mindent bele" tolások,amik olyan fájdalmakkal jártak,h megértettem miért kerülnek ilyenkor a nők önkívületi állapotba. Volt,h úgy éreztem ezt nem bírom és nem nyomok,féltem az előttem álló eseményektől és az orvos is volt,amikor eltünt és a gátmetszést mindenképp meg akartam várni,mert inkább vágjon,minthogy szakadjak. Szerencsére ezen viszont gyorsan és fájdalommentesen túllettünk Az ötlet meg,h nem tolok rosszabb volt,mert maga a tolási inger majdnem folyamatos volt,a gyerek nem maradhatott bent,így mindent beleadtam inkább és 23:07-re megszületett a mi kis drágánk.
Az első gondolat,h milyen lila és csúnya a köldökzsinór, az első percek,amikor megláttam lila kis testét,meg a párom arcát felejthetetlen emlékek maradnak. Minden nap, óráról,órára eszembe jutnak ezek a pillanatok. Nem féltem a szüléstől és a fájdalmaktól,inkább vártam,de azt nagyon! Szerencsére nem lehet elképzelni,h "mennyire milyen" érzés,mert annál sokkal durvább,de nagyon fontos,h minden nő felkészüljön lelkileg és ne legyen feszült,ne féljen a szüléstől,mert nagyon megkönnyíti a folyamatot! Bár én most úgy gondolom,h egy ideig nem lesz kistestvér,nem tudnék a közeljövőben így állni a szüléshez úgy gondolom minden nőnek ezt egyszer meg kell tapasztalnia,mert gyönyörű dolog!
Utólag ismét köszönöm Szabóné Judit szülésznőnek,h végig ott volt mellettem és nem engedte,h a pánik eluralkodjon rajtam, dr Várkonyi Péter szülészorvosnak ,aki a terhességemet és a szülést minden gond és baj nélkül levezette és nem utolsó sorban a páromnak,h végig bent volt velem. Ahogy korábban írtam már ennek nagyon nagy jelentősége volt,örülök,h együtt éltük át ezt a csodát!
Utolsó kommentek