Azért az már tényleg a "Hihetetlen,de igaz" kategóriába tartozik,h nem az 5 hónapos lányunk,akinél ez esedékes lenne,hanem én fogzom :D Tegnap óta a bal fölső bölcsességfogam próbálja szétfeszíteni az ínyemet kisebb,nagyobb sikerrel. Az egyik hegye van kint,de igazán így is maradhatna. Nincs nekem szükségem még egy fogra,amivel mehetek fogorvoshoz. Majd ha idős leszek és csak arra a fogra számíthatok rágás terén,majd akkor. Sztem ez így logikusabb is lenne. Pótfog!!!
Ma be kellett mennem az oepbe elintézni a gyedet. Nem volt egy leányálom babakocsival,zuhogó esőben áttörni a városon. Tervbe volt,h bemegyek a volt munkahelymre is,mert mondták,h mutassam meg Maját. Végig az oep felé azon hezitáltam,h mi legyen,de az eső elállt és ez egy jel volt,bementem. Lent letettem a babakocsit a portán,mert nem akartam összesarazni fönt a padlószőnyeget és magamra kötöttem Maját. Felérve olyan emberek is mosolygtak ránk,akikről nem nagyon tudtam kik,de nagyon jól esett :) És örültem minden kedves volt munkatársamnak,örültem,h láthattam Őket és ugyanolyan szeretettel fogadtak engem is meg Maját is,mint amilyen szeretettel búcsúztattak. Puszi Nektek és kitartást!
Utolsó kommentek