3 hónap elteltével megint leírom,h mi az,ami megint a régi nálam:

1.      teljesen meggyógyultam lent,bár egy kicsit érzékeny maradtam

2.      már (talán) a farcsontom is helyre rázódott

3.      megint imádok hason aludni

4.      megvolt az első himihümi párommal,amitől nagyon tartottam,de szerencsére jobb is,mint volt és úgy néz ki a doki is jól összestoppolt

5.      visszakaptam a saját étvágyamat és már nem érzem,h 500 ember helyett kell ennem és rá tudok már nézni az egészségesebb dolgokra,mint pl a gyümölcsök. Vagy lehet,h lusta vagyok,mert mostanában még egy szendvicset sincs kedvem csinálni.

6.      már nincs szülés utáni folyamatos sírhatnékom. Na jó,a folyamatos kissé túlzás,de most már nem sírok és ez a lényeg.

7.      nem aludnék egész nap. Sőt! Jó lenne legalább akkor aludni,amikor Maja is,h fittebb legyek,de nincs kedvem. Ezt szegény Dani sínyli meg,mert mire hazajön vagy már együtt alszom a gyerekkel,vagy kicsivel utána kidőlök.

Ami még mindig változtatásra vár:

1.      lassan-lassan remélem visszanyerem a régi alakom,legalábbis igyekszem

2.      régebben imádtam olvasni,de most sehogy nem tudom rávenni magam az olvasásra. Ugyanez a helyzet a tanulással,amit azért imádni nem imádtam,de jó lenne,ha már itthon vagyok megtanulni beszélni egy nyelvet. Meg még sorolhatnám mit....

Ami soha nem lesz a régi:

1.      Az életem,amit egyáltalán nem bánok. Rájöttem,h a legjobb foglalkozás,ha az embernek gyereke van. Szívesen mennék gyed-ről nyugdíjba,de annyi gyereket azért nem szülök :)

2.      A bőröm,amit viszont kicsit bánok,de meglátjuk mennyire regenerálódok.