Most különösebb írnivalóm nincs,de azért egy,két dolog történt. Illetve talán egy,ami említésre méltó. Megvolt az első igazi,nagy bkv-n sírdogálás. Szerencsére Anyukámmal voltam. Már akkor elkezdett nyűglődni Maja,amikor a buszmegálló fele tartottunk,azt gondoltam,h majd a busz elringatja. Hát nem így történt. Olyan iszonyatos,dobhártyaszaggató sírásba kezdett,h mondtam 10 perc után Anyunak,h szálljnk le,mert én is mindjárt sírok. Mihelyt leszálltunk az idegességtől azért ez meg is történt. Anya meg mondta,h ezt én is eljátszottam Vele,amikor kicsi voltam :) Ez TALÁN kicsit menyugtatott,de azt a feszültséget,amit a buszon éltem át,hát...nem szertném még egyszer. És az még haggyán,h mindenki minket nézett,de el nem tudtam képzelni,h mi történt Majóval,mi lehet a baja,mije fáj,mert nem oyan volt,mint aki a pocakja miatt sír,enni evett,a pelus is tiszta volt,miután meg leszálltuk úgy be is aludt,mint a bunda. Tudtam,h ezt is át kell majd élni ilyen intenzíven,de remélem ez egy életre elég is volt.
Más: külön szoba nagyon jó,csak pont ne most lett volna a Miami Inkben egy pár,akinek csecsemőhalált halt a babájuk :( Egyébként is,de most már folyamatosan be-be járkálok Majához,h lélegzik-e. Ha nem kel fel legkésőbb fél 8-ig,akkor lehet,h még bőven aludnék,de nem tudok. Egyszerűen muszáj olyankor megnéznem,h kicsilánynál minden rendben-e. Általában ilyenkor már ébren is van,csak ennek nem adott még hangot :) Tudom,erre is lenne megoldás: légzésfigyelő. De az tapasztalatok szerint sokszor tévesen riaszt, akkor meg az a gond. Más részről meg nem egy olcsó mulatság,de hát az egyik meg nem nevezett áruházláncnak is lehetne ez a jelmondata: A gyerekünkért bármi áron bármit.
Szóval marad a nagyon halk rádió és az egyébként is meglévő M0-ás folyamatos moroja,h ne felejtsen el azért levegőt venni.
Holnap végre eljutunk csípőszűrésre és csak abban reménykedem,h nincs komoly gond,amit korábban kellett volna észrevenni.
Aztán csütörtökön irány a Balaton :) Ha már ez a nyár kimaradt,akkor legalább ez a 4 nap legyen kikapcsolódásnak. Danira is nagyon ráfér. Már alig várom!!! De előtte holnap még vár rám egy fél napos összepakolósdi,mert egy babának persze a fél lakást vinni kell.
És búcsúzóul ismét két kép. Az egyiken bemutatjuk,h bármerre,bárhogy teszem le a tv-t akkor is megtaláljuk. A második meg utána,ahogy lebukott a tv nézésén a jányka.
Utolsó kommentek